Az élettartam rövidítő praktikákat szokás osztályozni, kategorizálni.
A fő támadáspontok a testedben (fizikum és psziché), a környeztedben (társadalmi és fizikai környezet) és leginkább a tested és a környezet kölcsönhatásában (életmód) rejlenek.
Engedelmetekkel nem ragaszkodom mereven a didaktikához; alkalmasint később majd rendet teszek. Egyelőre arról írok, ami éppen az eszembe jut.
Az életmód kategórián belül kitűnő élettartam csökkenető lehetőség például a mozgás kerülése.
Testünk (struktúra, funkció) ideális esetben a környezet aktuális állapotához van hangolva. Ha tested (struktúra, funkció) és a környezet összhangja, harmóniája megomlik, molekuláris/biokémiai zűrzavar lép fel. Felépítésünk kódját a génjeink rejtik. A probléma csak az, hogy a génkészlet változása nem tart lépést a környezet relatíve gyors változásával. Neandervölgyi ősünk röpke 200 ezer évvel ezelőtt tett-vett a földön. Mennyit változott a környezet azóta! Ősünknek esélye sem lenne teszem Manhattanben. Ezenközben a génkészletben semmi forradalmi változás nem történt. A génekben kódolt struktúra, funkció a bogyógyűjtögető, gyalogló életmódra rendeltetett. Ehhez képest –és most maradjunk a fizikai aktivitásnál- liften mész a mélygarázsba ahol autód bőrülésébe huppansz, majd tempomattal, automata váltóval próbálod lábfejed, kezed mozgását kiváltani, elhelyezed magad az ergonomikus, guruló lábas irodaszékben, egered pöcögtetésével útépítést, atomerőművet, politikát irányítasz – esete a kínaitól hozatsz vacsorát és kedvenc foteledből remote kontrollal szörfözöl a tv csatornák között. Remek. A harántcsíkos izomzat helyét lassan de biztosan zsír és kötőszövet foglalja el. A szívizom pumpafunkciója örvendetesen csökken.
Calment asszony 120 évéből akár tízet is könnyedén lefaraghatunk.
A hitelesség kedvéért néhány bizonyíték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése