Nem tudsz lemondani a mozgásról? Sajnálatos körülmény az életrövidítő projekt számára. Vigasztalásul: a tréninget is lehet úgy csinálni, hogy lefaragjunk általa néhány életévet. A buzgó sportfiziológusok (RISK)-kérlek óvakodj tőlük !!- meghatározták azt a tréning intenzitás limitet, amely felett egészségünk károsodik. Oxidatív stressz lép fel - degenerálódnak fehérjéink, mutálódik DNS-ünk - szívkamránk duplájára nő; a gazdaságos, erőteljes nyugodt pumpa kétségbeesett, hatástalan rángatódzásba kezd - szűkült koszorúsereink reménytelenül birkóznak az oxigénhiánnyal - az oxigénhiány szívhegesedést, a pumpafunkció további örvendetes romlását okozza. És máris megvan a mínusz tíz év. De ismét kérlek, óvakodj az orvosi fitness szakembereitől!!! -keve-
Az élettartam rövidítő praktikákat szokás osztályozni, kategorizálni.
A fő támadáspontok a testedben (fizikum és psziché), a környeztedben (társadalmi és fizikai környezet) és leginkább a tested és a környezet kölcsönhatásában (életmód) rejlenek.
Engedelmetekkel nem ragaszkodom mereven a didaktikához; alkalmasint később majd rendet teszek. Egyelőre arról írok, ami éppen az eszembe jut.
Az életmód kategórián belül kitűnő élettartam csökkenető lehetőség például a mozgás kerülése.
Testünk (struktúra, funkció) ideális esetben a környezet aktuális állapotához van hangolva. Ha tested (struktúra, funkció) és a környezet összhangja, harmóniája megomlik, molekuláris/biokémiai zűrzavar lép fel. Felépítésünk kódját a génjeink rejtik. A probléma csak az, hogy a génkészlet változása nem tart lépést a környezet relatíve gyors változásával. Neandervölgyi ősünk röpke 200 ezer évvel ezelőtt tett-vett a földön. Mennyit változott a környezet azóta! Ősünknek esélye sem lenne teszem Manhattanben. Ezenközben a génkészletben semmi forradalmi változás nem történt. A génekben kódolt struktúra, funkció a bogyógyűjtögető, gyalogló életmódra rendeltetett. Ehhez képest –és most maradjunk a fizikai aktivitásnál- liften mész a mélygarázsba ahol autód bőrülésébe huppansz, majd tempomattal, automata váltóval próbálod lábfejed, kezed mozgását kiváltani, elhelyezed magad az ergonomikus, guruló lábas irodaszékben, egered pöcögtetésével útépítést, atomerőművet, politikát irányítasz – esete a kínaitól hozatsz vacsorát és kedvenc foteledből remote kontrollal szörfözöl a tv csatornák között. Remek. A harántcsíkos izomzat helyét lassan de biztosan zsír és kötőszövet foglalja el. A szívizom pumpafunkciója örvendetesen csökken.
Calment asszony 120 évéből akár tízet is könnyedén lefaraghatunk.
Sok éve, hogy hivatásszerűen foglalkozom az életkilátások, az egészségjövő kérdésével. Egyetértek, furcsa, de ilyen is van. Alkalmasint bemutatkozom majd és elmondom, honnan az indíttatás. Miért élünk? Az ok és a cél. Számomra rejtély. A választ keresgélni, de még a kérdést felvetni sem bátorkodom. Meddig élünk? Nos, azzal hízelgek magamnak, hogy erről tudok egy, s mást, akár olyat is, amit te nem; ha rám lapozol alkalomadtán, akár profitálhatsz is belőle. Tudod-e mi a maximum life span, a maximális élettartam? Az élet az állandóság megőrzésének képessége – hogy változó környezetben is "ekeve" maradjak. Az évek során ez a képesség csökken, azaz fogy az életerő, apad az egészségtartalék. Egy szép (?) napon pedig kiürül a raktár. A valaha nyilvántartott legöregebb ember, egy francia hölgy, Jeanne Calment 122 év és 164 napig élt. Az egyik értelmezés szerint Calment asszony élettartama a humán faj maximum life span-je (tmax). A másik definíció: fajtársaink legmagasabb életkorban meghalt 10 %-ának élettartam átlaga. Nos, a humán tmax eszerint valahol 105 és 122 között van. A továbbiakban akkurátusan áttekintjük a legcélravezetőbb praktikákat, hogyan kerülhetjük el biztonsággal, hogy a magunk life span-je ebbe a tartományba essék.
